Volt idö,mikor a mágia hívott

Lesz idö,mikor a kardot fog ki hív.

Mely arra ösztökél mindannyinkat

Hogy kezünkbe vegyük harangot s kardot

S elvigyen minket egy helyre,

Hol nincsenek határok,s szabályok

Csak mi és a démonok.

Kikkel küzdünk a sötétben,

Ellenfelekkel s ellenségekkel.

Halld hát harcos e regéket,

Miket régi időkben történtek.

Halld s hallgasd

Hogy újra születhessen az új harcos!

A kezdet

          Volt idő mikor a mágia jelen volt a Földön,s volt idő mikor igazi harcosaink éltek s küzdöttek az ellen,ami volt.De mára ez meggyengült és csak apáink mesélik el míg mi ülünk mellette este és hallgatjuk e régi regéket.Én is hallgattam őket nagy izgalommal gondtalan éveimben,s álmodoztam,hogy egyszer én is lehetek egy harcos,ki védi hazáját és azt kiket szeretek. Mondta milyen harcok voltak amikor a békés világunkba érkezett egy Sötét Erő. Sok névvel keresztelték el az emberek,volt ki Sötét Erőnek,Átoknak vallta de volt ki ha meghallotta vagy meglátta,csak ennyit mondott „Metin kő”. Ez a kő nem tudni honnan érkezett,de egyet tudtak a polgárok,hogy átkot s nyomorúságot hoz nékünk.Nem voltak harcosaink kik legyőzték volna e gonosz erőket,sem sámánok akik gyógyító erejükkel segíthettek a sebesülteken vagy védelmi pajzsot adhattak volna a falvaknak s városoknak.De volt egy erő,mely sok gonoszság miatt az emberek segítségére sietett,és megáldotta  régi erőkkel a fiatal gyermekeket és párokat,kiknek ha gyermekük születik harcos lehessen belőle.Sorsuk mindnek ugyanaz: legyőzni azt ami ezt hozta hazájukra,a Metin Köveket.Lesznek kik gyengék és elesnek a harcban,de lesznek kik oly erővel bírnak mellyel tarolhatnak.Így hát a Sárkány Isten megáldotta őket.

       Mikor megáldott a Sárkány Isten minden fiatalt,úgy engem is,de ezt még akkor nem tudtam s nem is sejtettem.Egy átlagos kislány voltam,szerettem a napot s a földet,mely volt nekünk.De legjobban szerettem volna egy harcos lenni,hogy védhessem azt kiket ugye szeretek.Egy nap mikor betöltöttem nyolcadik életévemet a faluban hír ment,hogy egy idegen csapat van itt,és nem tudni kik ők.Anyám mesélte apámnak,aki csak mosolygott de egyben rettegett is,hogy vajon kik lehetnek.A főtérre mentünk,nagy volt a nyűzsgés.Az új ajándékommal voltam ott szüleimmel,egy harang,mely pici volt.Imádtam azzal ütni a levegőbe,elképzeltem ahogy harcolok mással.Olyankor apám örült,de édesanyám csak bánatos volt.Nem tudtam miért.

    Már esteledett,a főtér macskaköves földjén ültem és néztem az eget,mely már bíbor fátyolba borult,hol látni lehetett a lilát,a rózsaszín és a narancssárga színek kavalkádját a vörössel együtt.Egy alak ült le mellém.Ránéztem és ámulatba ejtett amit láttam.Haja hosszú s ezüstösfehér volt.Ruhája csillogott és egy aurát láttam teste körül.Tudtam mi ez,mert édesapám mesélte pici koromban,az áldás.Melyet csak a régi regékben lehetett hallani,de látni sosem.De én most láttam és tudtam,büszke voltam magamra,hogy olyat láthatok amit más gyermek nem.A nő csak ült és ő is fürkészte az eget.Újra végig néztem.Ruhája vasból volt,kezében egy harang,de nagyobb mint az enyém s szebb is.Mivel az eget bámulta az idegen,gondoltam megérintem a fegyverét.Mire odanyúlhattam volna a nő megszólalt:

-Látom tetszik a fegyverem. – és mellém rakta– nézd csak meg,talán egyszer neked is lehet ilyen a markodban. – a harangot néztem. Nehezen hittem el,hogy a kezemben tartom,mely ugyanúgy csillogott mint  páncélja.A vörös és a zöld elegye keveredett egymással,olyan volt mintha a víz folyna benne.Páncélzatát is megnéztem és az is olyan volt.Egy idegen férfi állt előttem.Neki is egy furcsa aura volt teste körül,és neki is csillogott fegyvere s ruhája.Viszont ő máshogy nézett ki,nem volt harangja mint a nőnek.Egy hatalmas pengét tartott kezében.

 - Ki vagy te gyermek?- kérdezte s közben szemével végig mért.Ekkor apám megjelent mögöttem és felkapott.

 - Az én lányom.Tán szeretne valamit tőle?- éreztem erősen markol apám,és fülembe suttogta „Nem lesz baj kicsim.” Nem értettem miért mondja ezt nekem.A férfi nem válaszolt semmit.Apámat is végigmérte,és mosolygott.Kezével hátra intett és 2 idegen jött elő a polgárok társaságából.Az egyik férfi volt,viszont máshogy nézett ki külsőre kicsit mint apám,vagy a férfi ki előttem áll. Bal keze vörös volt s nagyobb a másiknál,ujjai nyúltak,körmei helyén pedig hosszú s éles karmok voltak.A tenyerén egy sárkány szem pislogott,picit megijedtem akkor,és apám nyakát szorítottam meg.Neki nem csillogott ruhája,csak kardja melyet normális karjában tartott.A kard csakúgy izzott és vöröslött.Aura volt azon is,de a férfin nem.Ruhája rongyos volt és kopott. Ébenfekete haja hátra volt kötve egy kék selyem szalaggal. Testén sebeket fedeztem fel,melyek mély karmolás helyeit mutatták .A másik egy nő volt. Vörös haja föltűzve kontyba,melyből két nagy hajtű jött ki. Teste pici,de két kezével hatalmas íját markolta,mely csillogott.Hátán nyílakat véltem látni,miket harc alatt használ íjjához.Ruhája díszes volt és egészen más mint a többié.A zöld,a fehér és az arany pompás színei ragyogtak a ruhán.A furcsa kinézetű férfi szemébe nézett lágyan,melyben a gyengébb érzelmeket lehetett látni.Elém állt mind és engem fürkésztek.A nő,aki mellettem ült felállt.Mind egy férfira bámult,a vezérre,s várták hogy mit tegyenek.A vezér kinek kezében a penge volt,hátára rakta és a sámán nőre nézett.Itt is felfedeztem azt a pillantást,melyet az íjásznál és suránál láttam.Az idegen bólintott,a nő rám nézett s varázsigét kezdett mormolni. Kezeit a csillagok felé nyújtotta és hadarta idegen nyelven.A többiek hátrálni kezdtek ahogy a vezér is.Én apám ölelésében voltam,és figyeltem a nőt,mit csinál.Éreztem hogy édesapám hátra akar lépni,de nem tud.

 - Mit műveltek?!Hagyd abba idegen.-emelte fel már hangját apám.Körölüttünk minden égett,egy tűz gyűrűben voltunk,melyből nem tudtunk kimenni.A nő,apám és én voltunk csak benn.Mindenki más kívűlről szemlélte mi történik a főtér közepén.Láttam édesanyám száját,hogy kiabál,de nem hallottam.

   Csend lett és sötét.Nem hallottam és nem is láttam senkit,kivéve a nőt.Odajött hozzám és a fejemre tette jobb tenyerét.Éreztem hogy hajamhoz ér,ahogy a melegséget is.De hirtelen egy éles szúrást is fejemben,és ordítottam.Könyörögtem,hogy hagyja abba de nem tette,csak mormolta tovább amit elkezdett és csinálta.Már kezdtem úgy érezni,hogy összeesek,de ekkor a nő teste mellé tette kezét,és láttam hogy mosolyog.Kezemből kivette a harangomat és arra is egy varázsigét mondott,melyet nem értettem.Visszaadta a fegyvert,mely csillogott és smaragd zöld színűvé változott.Újra láttam azt mit ruhájában is,a folyást.Valamint azt is hogy újra a piciny kis faluba vagyok,apám kezében és a főtéren.Mindenki engem bámult.A sámán a vezérhez ment karját megsimogatta és fülébe valamit súgott,melytől mosolyra derítette a férfit.Újra hátra intett és még több idegen jött elő.Látni lehetett,hogy örülnek,de nem tudtam hogy minek.Én csak annyit éreztem,hogy kába vagyok mint akit tarkón vágtak és szédültem.Fejemet apám vállára hajtottam és figyeltem őket.A vezér csapatához fordult és mondott nekik valamit idegen nyelven,most se értettem,de apám igen.Karjai most még szorosabban ölelt.Majd visszafordult a vezér és odajött elénk.

-          Milyen idős leányod?

-          Ma töltötte be nyolcadik életévét,de ezt maga is tudja jól.- a férfi bólintott.Igazat adott apámnak,ő is tudta a választ.Csapatának intett,akik elindultak felénk.A vezér is,de apám mögött kicsivel megállt.

-          A fogadóban találkozni akarok magával.Valamit meg akarok beszélni Önnel.Számíthatok 1 óra múlva a jelenlétére?- apám lerakott a földre.Keze ökölbe szorult,teste megfeszült,végül ellazult és felelt az idegennek.

-          Számíthat rám.- hangja kemény és rekedt volt.Én a földre ültem le kábultságomban és a sámán nőt figyeltem.Mozgása elegáns volt.Lépése légies.Ezüstös haja hátán feküdött,mely olykor-olykor megbillent jobbra,majd ellentétes irányba.Teste vékony volt és törékeny,mégis ruhája eltakarta mindezt,mely nehezedett rá.Arcát nem láttam mivel háttal volt nékem.Melegséget éreztem jobb vállamon,édesanyám remegő keze volt,aki kisírt szemeivel nézett.Felkapott és magához ölelt,majd visszarakott a földre és apámhoz sietett,kinek karját átölelte.

             Mire visszanéztem,hogy láthassam a nőt és a csapatot,már sehol sem voltak.Újra ott voltam ahol előtte.A falu főtéri macskaköves földjén egy gyönyörű haranggal.Elfeküdtem rajta hisz a történtektől elálmosododtam.Mielőtt lecsuktam szemem,s álomba merültem volna hallottam,hogy ezek az idegenek nem mások mint a Tuning klán kivételes tagjai.